Október 7.

Október 7-én a 9-10-11. évfolyam történelem tagozatos diákjai a tantervnek megfelelően történelmi terepgyakorlaton vettek részt Zemplén megyében. A honismereti kirándulásról Deli Sándor 11.A osztályos tanuló készített élménybeszámolót.

Zempléni kirándulás

Mint minden évben, idén ősszel is sor került a rendhagyó történelmi kirándulásra, melynek célja a történelmi Zemplén megye megismerése volt. Az osztályommal már harmadjára vettem részt ilyen történelmi terepgyakorlaton és tudtam, hogy nagyszerű lesz. A mostani program is izgalmasnak ígérkezett: a kiránduló csoport október 7-én indult el reggel 7 órakor. Az idő ekkor még felhős volt, azonban ennek ellenére is mindenki örült, hogy ma nem az iskolapadban kell ülnie.

Az utazás kellemesen telt. Mint minden évben most is voltak olyan diákok, akik az adott településekről tartottak beszámolót, célul tűzve ki, hogy sikerüljön minél több tudást ránk ragasztani és – történelem tanárunk, Kovácsné Szeppelfeld Erzsébet tanárnő kedvelt mondását idézve – „ne csak úgy utazzunk akár a bőröndök”.

Az első állomás Széphalom volt, azon belül is a Magyar Nyelv Múzeuma. Ez az épület már látványában is különleges. A csoport a múzeum előadó termében meghallgatta a kísérő tanárok – Dr. Szabó Istvánné történelmi, Kovácsné Szeppelfeld Erzsébet irodalmi és kultúrtörténeti és Fazekas Róbert földrajzi – előadásait, majd végignéztük a kiállítást, amely többünk véleménye szerint is érdekes és jól érthető anyagokat tartalmazott, különösen tetszett a diáknyelvi kifejezések gyűjteménye.

A múzeum után áttértünk a Kazinczy – sírkertbe, megtekintettük a neoklasszicista stílusú emlékcsarnokot, sétáltunk a parkban, amely csodálatos látványával ámulatba ejtett mindenkit, ráadásul még a nap is kezdett előbújni, amely jó jelnek tűnt.

A következő állomás Sárospatak volt, ahol megnéztük kívülről és belülről is a Makovecz Imre által tervezett különleges építésű Árpád Vezér Gimnáziumot. Ezt követően átsétáltunk a sárospataki várba, ahol az idegenvezető annyira örült, hogy minden történelmi és művelődéstörténeti kérdésére tudtuk a választ, hogy a vezetés tervezett idejét megduplázta és nagyon megdicsért minket, emlékezetes volt a közös éneklésünk a lovagteremben és a gyönyörű kilátás a vár tornyából a Bodrogra és az Eperjes-Tokaji-hegyvidékre, ekkor már csodálatosan sütött a nap is.

Az utunk innen Tokajba vitt. Sétánk során megtaláltuk azt az emléktáblát, amiről kiderült, hogy amikor Petőfi Tokajban járt arról elmélkedett, hogy „Miért nem tesz az Isten csodát, változtatná borrá a Tiszát”, egy másik emléktábla pedig arról tájékoztatott minket, hogy az 1690-től 1900-as évekig itt élt görög kereskedők 4% (!) tisztes haszonnal kereskedtek például a tokaji borral. Az 1848-49-es szabadságharc emlékét pedig a mai napig őrzi egy házfalba csapódott ágyúgolyó, amelyet szintén láthat, az aki figyelmes, vagy akinek a tanárai erre is felhívják a figyelmét. Sétánk a múzeumig tartott, de az nem volt már nyitva. Így azonban több szabad időnk lett és mindenki tudott enni és pihenni vagy kedvére nézelődni.

A lenyugvó nap Tarcalon ért minket, ahol szintén sétáltunk egyet, megcsodáltuk Tarcal vezér és Könyves Kálmán fából készült szobrát. Ez utóbbi az 1110-ben itt tartott országgyűlés emlékére készült, ahol Könyves Kálmán meghozta híres törvényét, „a boszorkányokról, mivel nincsenek, törvénykezés ne essék”.

Kirándulásunk utolsó állomása Kossuth Lajos szülőhelye, Monok volt. A Kossuth-szobornál diáktársunk tartott beszámolót Kossuth Lajos pályafutásáról. Végül sötétedéskor hazaindultunk, bár tudtuk jól, hogy másnap iskola, mégis nagyon jó érzéssel, sok élménnyel, jó beszélgetések emlékével tértünk haza.

Számomra ezek a kirándulások örök emlékek és boldogan fogok visszagondolni rájuk.

Deli Sándor 11.A