NTP-KKI-16-0115

„Kell egy csapat!” Montázsképek a médiaszakkör elmúlt évéről

Komplex tehetséggondozás és tehetségfejlesztés- a Földes Ferenc Gimnáziumban

NTP-KKI-16-0115

Pályázat I.

2016 tavaszán a médiaszakkör mentortanára és néhányan a tagok közül közösen elkészítettünk egy pályázati anyagot, „Komplex tehetséggondozás és tehetségfejlesztés a Földes Ferenc Gimnáziumban” címmel, amelyet a Nemzeti Tehetség Program támogatásra javasolt. Az elmúlt évben ennek az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiírt pályázatnak a segítségével nemcsak filmes elméleti és gyakorlati foglalkozásokon vehettünk részt, hanem iskolánk – és benne a médiaszakkör – sok remek filmes eszközzel, köztük egy Canon EOS 700 D kamerával, egy GoPro Heros 5-tel, derítő lapokkal, photo boxszal – gyarapodott. A támogatásnak köszönhetően, már sokkal jobb feltételekkel készíthetjük az iskola rendezvényeiről a fotósorozatokat és filmeket. Igazi csapatmunkával készültek például azok a kisfilmek, melyek iskolánk rendkívül népszerű rendezvényeinek, a Kulturális napnak és a Földes-estnek hangulatát idézik fel.

A kulturális nap és a Földes-est hangulatát fotókkal is igyekeztünk visszaadni, az erről készült válogatás megtekinthető az Évkönyvünk színes oldalain és a facebookon is.

A pályázat keretében egynapos szakmai, kultúrtörténeti kiránduláson is részt vehettünk az etyeki Korda-stúdióban és Budapesten. Első állomásunk az etyeki Korda filmpark volt, ahol stúdiótúra keretében a professzionális filmkészítés rejtelmeibe nyerhettünk betekintést, valamint a Korda emlékkiállítást is megtekintettük.

A Magyar Természettudományi Múzeumba többek között Dr. Fodor FerencZöld éden - Utazások a trópusi esőerdőbe c. fotókiállításáért látogattunk el. Erre a napra esett Arany János születésnapja, az ő nyomában járva először a Nemzeti Múzeumnál, majd a "tölgyek alatt" a Margit-szigeten emlékeztünk a 200 évvel ezelőtt született költőre. Több más program mellett ezzel nyitottuk meg az Arany János Emlékévet.

Filmek

Átélt és elmesélt történelem

„Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, miközben el akarja mesélni.”

/Gabriel García Márquez/

A Földes Ferenc Gimnázium diákjai évek óta foglalkoznak a közelmúlt eseményeinek dokumentálásával. Családtörténeti kutatásokat végeznek, kutatják lakóhelyük, iskolájuk múltját, pályamunkákat készítenek, amelyekből előadásokat tartanak társaiknak, gyűjtőpályázatokon vesznek részt szép eredménnyel.

Nem volt ez másként ebben a tanévben sem. Célunk továbbra is a kompetencia alapú történelemtanításban az önálló kutatómunkán alapuló ismeretszerzés, korabeli dokumentumok alapján a történelmi múlt megértése, megértetése, a különböző generációk egymáshoz közelítése volt. Mindebben nagy segítséget nyújthatnak az írásban vagy audiovizuális eszközökkel rögzített személyes tanúvallomások, élmények.

Juga Péter 12. H osztályos tanuló nagypapájával, Juga Lajossal készített interjút, aki 1956-ban 14 éves diákja volt iskolánknak. Péter beszámolóját, az átélt és elmesélt történelem keltette gondolatait „Azok a boldog szép napok – ’56 nem feledünk” címmel az Évkönyv Múltidéző rovatában olvashatják a kedves érdeklődők.

Megélt évszázad címmel készítettek a médiaszakkör tagjai életút interjút az 1916-ban született Sóczó Józseffel is. Jóska bácsi több évtizedet letagadhatott volna 100 évéből, szellemi és fizikai frissessége lenyűgöző volt. Történetét az első világháború végétől kezdte, emlékezett rá, hogy pici gyermekként mennyire félt, hogy a bejövő románok elviszik a kutyáját. Mesélt arról, hogy milyen volt elemi iskoláskánt télen 6 km-t gyalogolni a nagy hóban az iskoláig, milyen volt a leventeképzés, mennyire megviselte a családot a gazdasági válság. Legrészletesebben arra emlékezett, milyen volt hegyivadászként a Kárpátokban a Tatár-hágón a második világháborúban. Mesélt a kerékpáros hadosztályról és kérdésünkre elmondta „bevetették a huszárokat, mert még most is voltak huszárok, azokat egyből kinyírták az oroszok lovastul, mindenestül. A kard itt már semmit nem ért a sortűzzel szemben.” Mesélt a partizánvadászatról és arról, hogy miután meglőtték, hogyan tudott sebesülten életben maradni. Szólt a háború utáni évekről is.

„Előzőleg már a dédnagymamámmal készítettem egy kis interjút, és jó volt azt hallani, hogy mennyi összefüggés van a két történet között. Tudom, nagyon sokat jelent a családnak, hogy a dédnagymamám elmesélte a megélt történelmet. Lehet, hogy az én unokáim is el fogják olvasni, amit írtam róla. Fontos, hogy fennmaradjanak az utókornak ezek a történetek – nyilatkozta az Észak-Magyarország című napilap iskolánk honismereti- és médiaszakköréről készített interjújában Osztermann Anna.

Ez a szellemiség vezérelt minket, amikor egyik iskolatársunk, Vezse Botond 11.C –s dédnagymamájához, özv. Sári Albertné Béres Erzsébethez látogattunk el Tiszadadára. A 93 éves Erzsike néni a malenkij robot túlélője, évtizedekig hallgatott azokról a szörnyűségekről, amelyeket fiatal lányként átélt, de most a dédunokának és nekünk mesélt. Elmondta, hogy milyen körülmények között vitték el Tímárból őt és fiatal falubeli társait, minden magyarázat nélkül. A családja majd három évig nem is tudta él-e még. Mesélt a borzalmas körülményekről, ahogyan a donbászi lágerba került, ahol előbb kő- majd szénbányában, később fűrésztelepen dolgoztatták. Erzsike néni szavai nyomán megelevenedtek a kényszermunkatábor borzalmai, a hideg, az éhezés, a barátnő, Margitka halála, a sok testi és lelki fájdalom. Mindannyian elszorult torokkal hallgattuk az édesanyával történő újratalálkozás emlékeit, s megértettük, azt is, hogy milyen félelem nem engedte a történteket évtizedeken át nyilvánosságra hozni.

Hisszük, hogy az idősek hatalmas életereje, okos tisztánlátása, olykor szükséges bölcs beletörődése, de mindenekelőtt rendületlen akaratereje, küzdeni tudása utat mutat az őket követő generációknak. Ez a cél vezérelt minket akkor, amikor Tehetségnap keretében mutattuk be az elkészült filmeket a diákoknak, tanároknak és a meghívott kedves vendégeknek.

Előadások, kiállítások

A pályázat támogatásával szakmai előadások hallgatói és kiállítások vendégei is voltunk.

Először megtekintettük a Herman Ottó Múzeumi fotótárát Pusztai Tamás vezetésével, majd a neves régész előadását is meghallgathattuk.

Erdődi István tanár úr szakmai vezetésével az Inverse Everest fotókiállítást és Daróczi Csaba természetfotó kiállítását is megtekintettük.

„Az ismeretterjesztés szövetség a tudomány és a társadalom között” Szent-Györgyi Albert gondolatának szellemében tartott remek előadást Gózon Ákos, akadémiai díjas és Hevesi Endre díjas tudományos újságíró, az Élet és Tudomány főszerkesztője. Az előadást kötetlenebb beszélgetés követte iskolánk média- és fotószakköröseinek társaságában.