„Ha élet zengi be az iskolát,

Az élet is derűs iskola lesz!”

(Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba)

Iskolánk a Lévay József Református Gimnázium és a Fráter György Katolikus Gimnázium jogutódjaként működik. Történetét ezen intézmények múltjának bemutatásával kezdjük.

A református gimnázium története

A reformáció a XVI.század közepe táján jutott el Miskolcra. A történeti kutatások szerint a város 1554-ben lett protestánssá. 1568-ban már jelentős számú a gyülekezet Miskolcon, s Hevesi Mihály esperes a kálvini hitelvek mellett foglalt állást.

A reformáció nagy hangsúlyt fektetett az iskolák alapítására és az iskoláztatásra. Ennek szellemében kerülhetett sor a város telkén és költségén református középiskola megalapítására 1560 körül a mai Papszer utcai múzeumépület elődjében. Újabb kutatások azt jelzik, hogy már ezt megelőzően is lehetett iskolája a városnak, ahol az elemi ismeretek mellett latin nyelvet is tanulhattak a diákok. A korabeli iskolaépület sem az 1560-as évekből való, a földszinti részek feltehetően a XV. század végéről származhatnak.

Az 1648-as sárospataki részzsinat szerint „felnőttebb ifjak” is tanultak az intézményben, fontos tantárgy volt a retorika, logika és a görög nyelv a latin mellett, valamint a vallástan, természettudomány, számtani ismeretek, magyar fogalmazás, éneklés, metafizika.

Az 1679-es miskolci részzsinat határozataiból kiderült, hogy vidékiek is tanultak az iskolában. A XVI-XVII.század viszontagságos időszakában zavartalanul működött a református iskola. 1706-ban Rabutin labanc tábornok hadai feldúlták a várost, ennek esett áldozatul az iskola könyvtára és levéltára. Bár ezt követően a tanítás szünetelt egy rövid ideig, de hamarosan helyreállt a rend.

A református középiskola belső rendjét és szerkezetét Kemleky Gergely rektor 1708-ban összeállított rendtartásából ismerjük. Ez az iskolai „törvénykönyv” egészen 1848-ig fennmaradt. Eszerint az iskola fenntartója a város és a városi tanács az egyházi vezetéssel együttműködve. Az iskola vezetője a rektor volt, aki a felsőbb évfolyamot tanította. Az alsóbb évfolyamokat a sárospataki főiskoláról érkező végzős vagy végzett növendékek oktatták. A legkisebbeket az iskola felsőbb éves tanulói tanították.A testi fenyítés elfogadott nevelési eszköz volt. A tanítás délelőtt 7-10-ig, délután 1-5-ig tartott, a közte lévő időt játékkal, gyakorlással töltötték el a tanulók. Vizsgát évente kétszer tartottak: január végén és július közepén, ez utóbbi ünnepélyesen, a városi tanács tagjainak jelenlétében zajlott.

A tanárok általában az iskolában laktak, élelmezésükről a lelkésznek kellett gondoskodni, valamint pénzt és természetbeni juttatásokat kaptak.

A tanulók felvétele ünnepélyesen történt, a jelentkező bemutatta ajánlóleveleit, és rövid beszédben kérte felvételét. A tanulókra vonatkozó szabályok nagy része a vallási kötelességek teljesítésére vonatkozott, tekintélytiszteletet és engedelmességet követelt, de megkívánta a szolid öltözködést, tiltotta a dohányzást, a szerencsejátékot, italozást.

A tananyagot nem írták elő tantervi utasítások. Nem szabták meg ekkor egységesen még sem az elvégzendő tananyagot, sem az elsajátítására fordítandó időt. Ezeket az iskola rektora állapította meg az adott iskolai csoportok képessége szerint.

Az 1731-es királyi rendelet hátrányosan érintette az iskolát, mert a grammatikai osztályok felállítását királyi engedélyhez kötötte, tiltotta továbbá, hogy a város segítse a református iskolákat, megtiltotta a gyűjtést is ezen iskolák számára. A királyi engedély 25 évre történő megszerzése súlyos anyagi gondot okozott volna a városvezetésnek, ezért az iskola engedély nélkül működött.

1735-ben szükségessé vált a majd 200 éves épület korszerűsítése, bővítése, amelyet egy 10 tagú egyháztanács irányított. Az építkezést 1737-re fejezték be.

1749-ben állandósították a rektori tisztséget, ettől kezdve külföldi egyetemen is járt teológust választottak rektornak, aki külön rektori lakást is kapott.

Mária Terézia 1755-ben rendeletet adott ki a protestánsok szabad vallásgyakorlatáról és összes javaik szabad birtoklásáról. Ez megnyugtatta a református miskolciakat, iskolájukat immár nem fenyegette a megszüntetés veszélye. Az 1777-es Ratio Educationist a protestánsok elutasították, mert az állami ellenőrzést önrendelkezési joguk megsértésének tekintették. Hatása alól azonban nem vonhatták ki magukat, a német nyelvet bevezették az iskolában. A református egyház 1787-ben iskolareformot léptetett életbe. Eszerint az 5 osztályos alsó évfolyamra 5 osztályos felső tagozat épült új tantárgyakkal (földrajz, történelem, természetrajz). Az 1791-es 26-os törvény biztosította a protestánsok iskolaalapítási jogát, a meglévő iskolák megtartását, tanárok, tanítók szabad választását, az önrendelkezést. A tanulók száma évről évre emelkedett, az 1790-es években már meghaladta az 500 főt. 1791‑93 között az épület északi részére emeletet építettek, ezzel 4 új tantermet nyertek, a Szinva felől védőgátat építettek. 1796-ban a korábbi egyháztanács helyett egy 16 tagú iskolatanácsot állítottak az intézmény élére.

1798-ban új tantervet vezettek be, eszerint 8 évfolyamos iskolát szerveztek, két latinmentes osztályra épült a 6 évfolyamos gimnáziumi képzés. Új tantárgyakat is bevezettek, a fizikát és a természetrajzot, testnevelést, rajzot, a tárgyak nagy részét magyarul tanították a történelem és a filozófia kivételével.

1800-tól az iskola életét új rendszabályok irányították, amelyek megkövetelték a tanítási órák pontos látogatását. Csengetéskor mindenkinek el kellett foglalni a helyét, a hiányzókat jelenteni kellett. 8 igazolatlan hiányzás esetén a tanulót kizárták. Tilos volt bálba járni, kukoricát fosztani. Mivel a hideg fürdő jót tesz az egészségnek, ezért a Sajóban kijelölt helyen lehetett fürdeni, de a tapolcai melegfürdő csak külön igazgatói engedéllyel volt látogatható.

1806-ban új tanügyi rendelet született, amelynek célja a nemzeti nevelés volt. Ennek értelmében a magyar nyelv tanítása rendes tantárgy lett. A grammatikai osztályok számát négyre emelték, s meghagyták a 2 gimnáziumi felsőbb évfolyamot, így a középiskola 6 évfolyamos lett.

1819-től a református oktatás új tantervű lett, amely 9 évfolyamosra bővítette a képzést. 1829‑től az iskola magasabb rangra emelkedett, líceumként működött új tantárgyakkal (minerológia, globalógia). A tanulók év végén bizonyítványt kaptak, az elégtelen osztályzatú diákot el kellett távolítani az iskolából.1839-től a tanítás nyelve a magyar lett a latin irodalom kivételével, és az iskola ismét 6 évfolyamos gimnáziummá vált, amely a 4 osztályos elemit követte.

1841-ben az iskola diákjai önképzőkört alakítottak.

Az 1848-as márciusi események híre Miskolcra is eljutott. A város fiataljai lelkesen üdvözölték a 12 pontot, az áprilisi törvényeket, s amikor nyáron a honvédzászlóaljak toborzása megkezdődött, lelkesen jelentkeztek katonának, mások nemzetőrnek álltak. A cári hadsereg 1849. június 21-én bevonult a városba, s feldúlta az iskolát is. A tanítás csak október 22-én kezdődhetett meg.

A szabadságharc bukása után a központosítás és egységesítés szellemében szervezte át az oktatást a Habsburg-adminisztráció. Az Organisations Entwurf tanügyi rendelete az iskolákat a minisztérium alá rendelte, kötelező lett a német tanítási nyelv. A református gimnázium eddigi önrendelkezése veszélybe került, de az anyagi ellehetetlenülés is fenyegette. Egyházi támogatással, gyűjtéssel, adományok segítségével azonban az iskola működött és bővült. Ezen alapítványok közül kiemelkedett az 1867-ben létesült Palóczy Horvát Mária és Szathmáry Mihalovics Karolina alapítványa. A szülők adományaiból tornaszereket állítottak fel az iskola udvarán, majd iskolai étkezde kezdte meg működését az 1871-72-es tanévtől.

Az 1878-as nagy árvíz elöntötte a pincehelyiségeket és az földszinti termeket, valamint elpusztította az iskola kőkerítését. Az árvíz utáni újjáépítéskor az iskola könyvtárral bővült. 1881-ben az elemi iskolát leválasztották a gimnáziumról, és külön épületben helyezték el a Palóczy utcában.

1883-ban új tanügyi törvény lépett életbe, amely elismerte ugyan az egyházak iskolafenntartó jogát, de előírta az állami egységes tantervi minimumkövetelmények betartását, s bevezette az állandó állami felügyeletet.Az iskolatanács új épület felállítását sürgette, majd megkezdődött a szomszédos telken az új református iskola építése. Ide 1898-ban költözött át a református főgimnázium, a régi épületet a város megvásárolta, jelenleg a Herman Ottó Múzeum kiállítótermei vannak benne.

 Az új épületben az iskola, amely Lévay József nevét vette fel, óriási fejlődésnek indult, a számos alapítványnak és állami segítségnek köszönhetően. Növekedett folyamatosan a diákok és a tantestület létszáma is. Új önképzőkörök is alakultak: zenekar, énekkar, olvasókör, sakk-kör, fizikai gyakorlókör, gyorsírókör.

Az első világháború idején, 1915 tavaszán foglalták le katonai célokra az iskola épületét, addig a tanítás a Polgári Kaszinóban folyt, de ősszel már ismét az iskola épületében folytatódott az oktatás. Mivel a tanárok egy része is bevonult katonának, összevonásokra, óracsökkentésekre került sor.

1918 őszén diáktanács alakult a városban, amelynek célja volt a tantervek modernizálása, a klasszikus nyelvek (görög, latin) tanításának eltörlése. A Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsának rendelete 1919. március 29-én az oktatási intézményeket államosította, eltörölte a kötelező vallásoktatást. A tanácshatalom bukása után ismét a református egyház kezébe került az iskola.

1924-26 között nagyszabású oktatási reform zajlott, amelynek célja a vallási alapon erkölcsös polgárrá nevelés volt hazafias szellemben. Ehhez 3 iskolatípus létrehozása történt meg: gimnázium, reálgimnázium, reáliskola. A református gimnázium a törvény szerint reálgimnázium lett. Az iskola tanulói létszáma és a tanítás színvonala folyamatosan emelkedett, a harmincas évekre elérte a 600 főt. Fizikából és matematikából országos versenyeken értek el szép sikereket a diákok. Az iskola anyagi támogatást is kapott, részben állami, részben a volt diákok segítségét.1939-ben a Kossuth utcán kollégium is létesült 22 bennlakó diákkal, akik száma 1941-re még 17-tel bővült.

1941-től, hazánk háborúba lépésétől nehezebb lett a tanítás, a tanárokat behívták katonának, majd 1944. március 20-án, a német megszálláskor az iskolát lefoglalták a német katonaság számára. Decembertől katonai kórház lett. Ekkortól az iskola a Kossuth utcai kollégiumban folytatta a tanítást. 1945 szeptemberétől visszatérhettek a régi épületbe, s színvonalas oktatási-nevelési tevékenységgel készültek 1848 centenáriumának megünneplésére. Az intézményt 1948-ban államosították, kivonták a református egyház irányítása alól. 1950-ben felvette és 3 évig viselte az iskola Mikszáth Kálmán nevét. 1953 nyarán a református fiúgimnáziumot és a Földes Ferenc Gimnáziumot egyesítették felsőbb hatóságok döntése értelmében. A református szellemiségű és irányítású oktatás megszűnt a városban egy időre.

Az 1990-es rendszerváltozást követően ismét létrejött a Lévay József Református Gimnázium, s visszakapta régi épületét is.

A katolikus gimnázium története

A XVII. században országszerte felerősödött az ellenreformáció, amelyet a Habsburgok is támogattak. A hazánkban is létrejött jezsuita rend szorgalmazta katolikus iskolák alapítását. Tanügyi szabályzatuk, a Ratio Studiorum erős katolikus öntudattal bíró nemzedékek nevelését tűzte ki célul. Új tanítási módszereik, színvonalas tanulmányi rendjük, nevelési elveik egysége sikerrel állta a versenyt a protestáns iskolákkal. Az állam is támogatta a katolikus iskoláztatás ügyét.

Katolikus iskola alapítására Miskolcon a XVIII. században került sor. Az 1711-es szatmári béke után a város fejlődésnek indult, lakossága a telepítéseknek és a bevándorlásnak köszönhetően jelentősen megnövekedett. Megváltozott a város felekezeti összetétele is, a reformátusok mellett egyre nagyobb számban éltek itt katolikusok, evangélikusok, görögkeletiek.

1727-ben a vármegye alispánja és főjegyzője mozgalmat indított a minorita rend betelepítéséért, a katolikus vallás terjesztéséért. Kelemen Didák minorita rendfőnök közbenjárására 1729-ben a minoritáknak adományozta a város azt a területet, amelyen ma a minorita templom és a rendház áll.

A rend azonnal megkezdte a templom, a rendház és az iskola építését. Az iskola szerény hajlék volt, sövénnyel bekerített, tapasztott falú házacska a mai Kazinczy utcán, amelyben már 1730-ban megkezdték a tanítást. Eleinte csak elemi iskolai szinten, de hamarosan grammatikai évfolyamot is indítottak, amely egy lépés volt a középiskola felé. A minoriták is a Ratio Studiorum alapján szervezték meg az iskolát. Eleinte a középiskolának csak az első 3 évfolyamát vezették be 1778-ig 2 tanárral 2 osztályteremben. A tanítás 2-2 órát folyt délelőtt és délután hetenként 2 szünnappal, kedden és csütörtökön. A tanterv a latin nyelv tanítását tűzte ki célul a grammatikai osztályokban. Vallástanítás szombatonként volt. A vallásgyakorlat elmélyítésére Mária-egyesület megalakításával került sor. A tanulók létszáma 1744-ben 45 fő volt, majd 1747-ben 127 fő. 1773-ig a létszám 111 és 202 között ingadozott. A megnövekedett létszám és az épület elhasználódása miatt fontossá vált új iskola építése. A rend Mária Teréziától kért telket az építkezéshez, aki 1751-ben a templom melletti területet adományozta az iskolának. Ez lett a gimnázium végleges telke, ennek egy részén áll a mai iskolaépületünk. 1752-ben felépült az új iskola sárból, vályogból 2 tanteremmel, amelyet 20 év múlva a beomlás veszélye fenyegetett.1777-ben épült fel a 6 tantermes harmadik iskolaépület a minorita rendház pénzén és adományokból.

Ekkor adta ki Mária Terézia híres rendeletét, a Ratio Educationist, amely a felvilágosodás szellemében kívánta rendezni a hazai iskolák ügyét. Célja volt az egyházi iskolák állami irányításának kiépítése, az oktatás egységesítése, új tantárgyak bevezetése (honismeret, testi nevelés stb). E rendelkezéseket II.József is érvényben hagyta, de kötelezővé tette a német nyelv tanítását. A 3 grammatikai osztályhoz 1782-ben 2 retorikai osztályt csatoltak a minoriták. Az 1788-89-es tanévben megkezdték a görög nyelv tanítását is.

A II.Ratio Educationis 1806-tól hat évfolyamossá tette a katolikus gimnáziumi képzést is, az épületet 1831-ben ezért egy tanteremmel bővítették, illetve a diákok egy részét a görögkeleti iskola épületében helyezték el.

1843. július 19-én, a miskolci nagy tűzvész idején a gimnázium épülete is leégett, de hamarosan helyreállították.

1844-től a tanítás nyelve a magyar lett, csak néhány tárgy oktatása maradt meg latinul (retorika, mitológia, poézis stb).

Az 1848-as forradalom hatása az iskolában a reformátusokéhoz volt hasonló, honvédnek és nemzetőrnek álltak az idősebb diákok és a tanárok.

A szabadságharc leverése után itt is kötelező tanítási nyelv lett a német, a tanárok azonban ügyesen kijátszották a rendeletet, s csak a földrajzot és a történelmet tanították németül. Az iskola algimnáziumként működött, elsősorban a szegényebb családok és a polgárság fiai tanultak az intézményben, 1870 táján mintegy százan. Szigorú rendszabályok irányították a diákok életét: tilos volt „az éktelen zajongás, kiabálás, futkosás, s kivált a padokon ugrálás, birkózás, a tanári emelvényre tolakodás, veszekedés, fütyülés, káromkodás, becstelenítő gúnynevek adása.”

Az 1878-as árvíz az iskola egész felszerelését, könyvtárát elpusztította. Az iskola bérelt helyiségekben igyekezett megoldani az oktatást. A Szeles utcán béreltek termet a testnevelési órákra, a Kazinczy utcán pedig a könyvtár és a szertárak kaptak 6 szobát bérletbe.

Az 1883-as tanügyi törvény a felekezeti iskoláknak kötelezővé tette az államilag előírt egységes tanterv elfogadását. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter 1886. február 16-án kelt leiratában elrendelte az iskola állami felügyelet alá helyezését, s ezzel az intézmény Királyi Katolikus Gimnázium lett.

Ezt követően a tanulói létszám megháromszorozódott. 1904-05-től szülői értekezleteket is tartottak, házirendet vezettek be és leckekönyvet. Rendszeresen szervezett az iskola történelmi, természetrajzi, művészeti kirándulásokat. A legsürgetőbb feladat azonban egy új iskola építése volt. A katolikus egyházközösség, a megye és a város összefogásával elkezdődött az építkezés a régi telken, a minorita templom mellett, de hozzátett a város még 2 telket. Az építés ideje alatt 3 tanévet a Csabai-kapu 17. alatti bérelt épületben töltött el az iskola. Az 1911-12-es tanévet már az új épületben kezdte meg a nyolc évfolyamossá lett a katolikus főgimnázium. Az első világháború kitörésekor a szép új iskola épületét lefoglalták katonai kórház létesítése céljából, s csak 1916-ban kapta vissza. Addig a tanítás a város különböző középületeiben zajlott, a református gimnázium is befogadott néhány osztályt.

1918-ban itt is megalakult a városi diáktanács, majd a tanácskormány rendelete nyomán az iskola Alapítványi Gimnázium lett. A Tanácsköztársaság bukása után 5 tanár vesztette el állását a tanácsrendszerrel való szimpátiája miatt. Az 1920-21-es tanévben 772 tanulót 41 tanár oktatott. A vidéki tanulóknak a minorita rendház kollégiumi férőhelyet biztosított.

1922-től az intézet neve Miskolci Királyi Katolikus Fráter György Főgimnázium lett.

Az 1924-es oktatási törvény szerint görög és latin nyelvet is tanítottak a nyolc évfolyamos intézményben, fontos volt a keresztény szellemiség. Az önképzőkörök színvonala emelkedett, különösen a sport és a zenei élet területén. Fontos volt az iskolai színházlátogatások megszervezése is.

A tanulói létszám fokozatosan nőtt, 1935-re az 1000 főt is elérte.

1942-től megszaporodtak a katonai behívások, 1944. június 2-án a város ellen intézett repülőtámadás során az épület megsérül, majd 1944 nyarán lefoglalták a német katonaság számára, katonai kórház lett. A tanítás az érseki leánynevelő intézetben folyt ez idő alatt (a mai Fráter Gimnázium épülete). 1945 októberében kapta vissza az épületet a fiúgimnázium. Majd következett az államosítás 1948-ban, az intézmény Állami Fráter György Gimnázium lett négy évfolyamos képzéssel. 1949-ben elveszítette épületét is, ugyanis a megalakuló Műszaki Egyetem nyert elhelyezést a Fráter Gimnázium intézményében. A gimnáziumi tanítás a volt Evangélikus Tanítóképző Intézetben, a Dayka Gábor utcán (a mai Kossuth Gimnázium épületében) folytatódott igen szűkös körülmények között. 1950. december 1-től a Közoktatásügyi Minisztérium rendelete értelmében az iskola Földes Ferenc nevét vette föl, majd 1952-ben visszakapta épületét a Hősök terén. 1953-ban összevonták az intézményt a református fiúgimnáziummal Földes Ferenc neve alatt.

A Földes Ferenc Gimnázium története

Iskolánk tehát 1950-től viseli Földes Ferenc nevét, és 1952-ben költözött vissza mai épületébe, 1953-tól pedig összevonták a református gimnáziummal. A két tantestület egyesült, a tanulóifjúságot is összevonták. Mivel az ötvenes évek iparosítási politikája nyomán a város lakossága megnégyszereződött, szükség volt új középiskolákra az eddig államosított felekezetiek mellé. Létrejött a mai Zrínyi Ilona Gimnázium, a Herman Ottó Gimnázium, a Diósgyőri Gimnázium.

1956-ban, a forradalom idején az iskola tantestülete és diákjai új nevet adtak az intézménynek, Széchenyi István Gimnázium lett a neve.

Egy diákja, Oláh Miklós a forradalom utáni megtorlás áldozata lett. Emlékét márványtábla őrzi iskolánkban 1998 októberétől.

A forradalom után az iskola neve ismét Földes Ferenc Gimnázium lett.

1960-1961-től megindult iskolánkban a politechnikai képzés 5+1-es rendszerben, amely azt jelentette, hogy a hét egy napján szakmai-gyakorlati képzés folyt. Emellé szakközépiskolai, 4+2-es rendszerű, kísérleti osztályok társultak postaforgalmi és autószerelő tagozattal. Egy ideig nyilvános postahivatal is működött iskolánkban. A gyakorlati oktatás keretében asztalosmesterséget, fémmegmunkálást, könyvkötészetet, autójavítást, motorszerelést stb. tanultak az ide járó diákok. Az alagsorban létesített tanműhelyekben és a Deák tér 12. alatt folyt a szakmai oktatás.

Az egykori fiúgimnázium az 1960-61-es tanévtől koedukálttá vált. A Petőfi Kollégium és a Hámán Kató Kollégium biztosította a vidéki fiú- és leánytanulók elhelyezését.

1954-63-ig iskolánk keretei között működött a felnőttoktatás esti és levelező tagozatokkal. 1964-ben kivált az intézményből az I.számú Szakközépiskola, a mai Baross Gábor Szakközépiskola, valamint az esti és levelező tagozatokból Dolgozók Gimnáziuma névvel önálló igazgatású iskola létesült.

1966-68 között 3 rádióműszerész osztály működött iskolánkban, ekkor intézményünk neve Földes Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola volt. 1968-ban érettségizett az egyik osztály, a két alsóbb osztály pedig a megalakult II.számú Szakközépiskolában, a mai Kandó Kálmán Szakközépiskolában folytatta tanulmányait. A politechnikai képzés 1973-ig folytatódott heti 2-3 órában fakultatív jelleggel.

Az 1963-64-es tanévtől megindult iskolánkban a tagozatos képzés. Előbb egy angol nyelvi, majd a következő évtől matematika-fizika tagozat kezdte meg működését.Később biológia, kémia, testnevelés, számítástechnika tagozat is alakult. Az 1966-67-es tanévtől speciális matematika tagozat működik iskolánkban.

Az iskola tanulói létszáma folyamatosan emelkedett, az 1964-65-ös tanévben volt a legnagyobb, ekkor 1356 diákja volt intézményünknek. Mivel a városban egyre nőtt a középiskolák száma, ezért a létszám az ezt követő években csökkent, 24 osztály működött a tantermi férőhelyeknek megfelelően.

1971-től számítástechnikai laboratórium jött létre az elsők között az országban.

Az 1978-as tanügyi reform nyomán kialakult a fakultációk rendszere. Szakkörök szerveződtek, egyre jelentősebb eredményeket értek el a diákok a tanulmányi versenyeken. A beiskolázást segítették a nyílt napok és a kis baráti körök.

1985-től egyedi tantervű osztályok létesítése egészítette ki a fakultációs rendszert.

1987-től történelem tagozat szerveződött, ugyanis a Miskolci Egyetem új karokkal bővült, jogi és bölcsészettudományi képzéssel, amely igényelte a magas szintű történelmi ismereteket.

1991-ben kísérleti jelleggel hatosztályos képzés indult, 1991-92-től egyedi tantervvel, amely máig sikeres. Ugyancsak ekkortól van szabad nyelvválasztás, két idegen nyelvet tanulhatnak a diákok.

Az 1990-es rendszerváltozást követőn az egyházak kezdeményezték az 1945 után államosított iskoláik visszavételét. Az állami döntések értelmében ismét megalakult a Lévay József Refomátus Gimnázium, és megkapta hajdani épületét is. A katolikus egyház is kezdeményezte hajdani iskolája visszavételét, s létrejött a katolikus gimnázium újra, amely felvette Fráter György nevét, visszakapva a volt leánynevelő intézet épületét.

A rendszerváltozás újabb oktatási reformokat hozott, létrejött az egységes Nemzeti Alaptanterv, 1997-ben létrejött pedagógiai programunk és helyi tantervünk, majd a Kerettanterv, s 2005-től az új, kétszintű érettségi.

2000 szeptemberétől az Arany János Tehetséggondozó program keretében új osztály szerveződött iskolánkban. Kistelepülések tehetséges, de hátrányos helyzetű diákjai tanulnak a program keretén belül 5 évfolyamos rendszerben, együttműködve a Teleki Tehetséggondozó Kollégiummal.

A megszűnt Dolgozók Gimnáziumának néhány osztályát vette át intézmányünk, így levelező tagozat működik iskolánkban a felnőttoktatás keretén belül.

2002 őszén kezdődtek az iskola bővítésének munkálatai, új épületszárny kivitelezése zajlott.

2003 szeptemberében európai szinten is úttörő vállalkozásként Digitális Középiskolát indított gimnáziumunk a Miskolci Egyetemmel és az Innocenter Kht. Konzorciummal együttműködve.

2004 februárjában került sor az új épületszárny ünnepélyes avatására. Új tornateremmel, ifjúsági klubbal, gyönyörű könyvtárral és 8 kabinetteremmel bővült intézményünk.

2010-től nyelvi előkészítő évfolyam indul iskolánkban.

Miskolc, 2009 szeptembere

Az iskolatörténetet összeállította: dr. Szabó Istvánné

A fényképeket készítette: Sereg Péter 10. A osztályos tanuló