Január 20.

Méhész Bence, aki ebben az évben magántanuló, és Németországban vízilabdázik, írt egy szép verset a busztragédiáról.

A halál szelét fújja a szél

keserű és hideg most ez a tél.

Gyászba borul az egész ország

hogy a tiszteletüket leróják.

A szomorúság ránk telepszik

a stressz meg már kikészít mindenkit.

És valahol mélyen legbelül

mindenki kicsit magába merül.

Fájdalom járja át a testünk

pont úgy mint az üresség a lelkünk.

Kérdések merülnek fel talán

lesz e még holnap és holnapután?

Hogy kinyitom a szemem reggel,

amikor az egész világ felkel?

Mi van ha most én következem

és ennyi lett volna az életem?

Ijesztő mennyire kétséges

hogy egyszer leszek e majd vénséges.

Az a tudat hogy még élhetek

rendszerint feldobja a kedvemet.

Így borzasztó jó arra kelni

végre nem kell semmitől se félni.

Mégis úgy fáj mások halála

a buszbaleset tragédiája.

Felfoghatatlan ez az egész,

hol volt Isten amikor ez történt?

És hogy lehet így tovább élni,

ezen valamiképpen túllépni?

Nehéz világ az miben élünk

de könnyebb ha ezzel megbékélünk.

A halál szelét fújta a szél

de elmúlt végre ez a szörnyű tél.

2017.02.02.

Részletek

(2017. február 02. csütörtök, 14:33)