Dr. Árokszállásy Zoltán
Máramarosszigeten született 1912-ben. Édesanyja Kerekes Gizella, édesapja, Árokszállásy János, aki kitűnően orgonált, 1928-ban pályázat útján elnyerte a szegedi református templom orgonista állását.
Fiuk Zoltán, itt járt gimnáziumba, majd a Ferenc József Tudományegyetem természetrajz-kémia szakára iratkozott be. Doktori fokozatát geológiából szerezte. Az egyetem elvégzése után Budapestre, az Oktatási Minisztériumba került tanfelügyelőnek, majd Miskolcon a Lévay József Református Gimnáziumban kapott tanári állást. Innen vitték el katonának. Leszerelése után volt iskolájába került vissza, melynek nevét később Földes Ferenc Gimnáziumra változtatták.
1943-ban kötött házasságot Koszorús Sárával, aki a Református Tóth Pál Leánygimnázium angol-magyar szakos tanára volt. 1947. november 6-án született Zoltán nevű gyermekük.
Dr. Árokszállásy Zoltán kimagasló tanáregyéniség volt. Tanítványai tisztelettel tekintettek rá; hatására sokan választottak biológusi vagy biológiával kapcsolatos pályát.
1966-ban biológia tankönyvet írt az első osztályos gimnáziumi tanulók számára. Tevékenyen közreműködött az 1968/69-es tanévben, az országban elsőként iskolánkban beindult biológia-kémia tagozatos oktatásban; tagja volt a bevezetésre kerülő reformtanterv megyei bizottságának és szakfelügyelői teendőket is ellátott.
Iskolánkban, a Földes Ferenc Gimnáziumban 1973-ig, nyugdíjazásáig dolgozott. Elkészítette az 1000 könyvtári kartonból álló, országosan is elismert “Biológiai Eligazítót” (Szakkatalógust), majd folytatásaként az ehhez kapcsolódó, ma is használható “Cikk-katalógust”, mely a különféle ismeretterjesztő folyóiratok biológiai tárgyú cikkeit dolgozta fel 20 évre visszamenően.
Kutatásokat végzett a Bükk hegység ma már védett területein. Tudományos munkásságának kiemelkedő fejezete az “Ehető és mérges gombák” I-II. kötetének megírása, amelyhez a képes ismertető anyagot felesége, Koszorús Sára rajzolta. Az 1977-ben kiadott, Dr. Hevesi Attila által szerkesztett "Bükk útikalauz" írócsoportjának is tagja volt. Kutatásairól több cikkben számolt be és bekapcsolódott a város közéleti tevékenységébe is.
Nyugdíjba vonulása után súlyosan megbetegedett, elvesztette látását. 1981. november 15-én, 69 éves korában halt meg. Miskolc városa a kimagasló pedagógusi és társadalmi munkájáért díszsírhelyet adományozott számára a Szentpéteri kapui temetőben.
Élete és munkássága példa valamennyiünk számára. Tisztelettel adózunk emléke előtt.
- Részletek
- (2012. december 09. vasárnap, 10:58)
